Sajnos már máskor is jártunk a balesetin Katival, közel két éve, mikor eltört a karja. 
Ma sokkal szerencsésebben megúszta a motorozást (de mostmár Isten bizony eltüntem mindkettőt a házból), mert “csak” az álla szakadt fel, de az csúnyán.
Kezdem az elején. Erre a hétvégére Apa nélkül maradtunk, ma meló után felkerekedett a barátaival és elutaztak Villányba kicsit kikapcsolódni. Mióta Andris van csak egyszer maradt ki éjszakára és mivel a régi baráti társaság olyan ritkán jön össze gondoltam hagy menjenk kicsit lazulni. Mi sem maradtuk társaság nélkül, mert megbeszéltem a nővéremékkel, hogy jöjjenek le ezen a hétvégén és aludjanak nálunk (már mindenki fent szunyál Lacit kivéve).
Már hét óra felé lehetett, vártuk a Zsuzsiékat, mikor én leültem Andrist szopiztatni, Kati meg motorozott a lakásban. Normálisan, egyáltalán nem vadult. Egyszer csak csattanás, majd sírás. Mivel máskor is volt már ilyen és nem ment gyorsan, gondoltam nem nagy ügy, de azért odanéztem. Ahogy emelte fel a kis fejét, látom, hogy az állán gyűlik a vér és már potyog is mindenfelé. Andris gyorsan lekaptam magamról, letettem a földre – persze rögtön üvölteni kezdett ő is. Felsegítettem Katit és szaladtam papírtörlőért, nyomtam az állára, aztán félve megnéztem a sebet. Jó két centis repedés, fél centire szétnyílva. Tuti biztos voltam benne, hogy ezt varrni fogják, annyira szétállt a bőr… Ömlött belőle a vér… Mivel nem tudtam, hogyan jutnék el a balesetire két kicsivel, Anyunak legalább 20 perc mire hozzánk érne, a szomszédasszony nem vette fel a mobliját, így végül felhívtam a mentőket. Addig kötszer tettem az állára, és szerencsére a vérzés is abbamaradt. Közben felhívtam Anyut is, hogy jöjjön már át. A mentősök nem nagyon siettek, mert nemsokkal Anyu előtt értek be. Vagy Anyu tekerte a biciklijét nagyon gyorsan, mert szegény nagyon kivolt mire idért.
Végül a mentősök bevittek minket a kórházba (én meg itthon felejtettem a mobilomat, de legalább a pénztárcámat vittem), ahol így soron kívül megnézték Katit. Mivel nem volt szédülés-hányás, így kimaradt a koponyaröntgen és a tetanuszt is megúszta. A rettegett varrásra sem került sor, összehúzó tapaszt tettek rá. Az biztos, hogy csúnya heg marad majd utána, majd mutogathatja a fiújainak…
Így utólag már a mentősöket kihagytam volna buliból, van ennél komolyabb problémájuk is, de hirtelen nem tudtam, hogy mi a túrót csináljak, talán kicsit be is pánikoltam az elején, de tényleg ijesztő volt az egész egy gyenge lelkű anyukának…
Fél órával később itthon is voltunk, a nővéremék is itt voltak már, Kati rögtön rávetette magát a Martinra, meg a Nikire. 
Holnap délelőtt kontroll.
)
